2012. október 26., péntek

Kincsesbánya

Kincsesbányára bukkantam. Kattintsatok ide és meglátjátok!

2012. augusztus 2., csütörtök

Kislányruha

Újonnan beszerzett varrógépem és kevéske varrótudományom újabb kihívás elé állítottam. A vaterán sikerült kifognom fillérekért Bajzáth Ferencné Gyermekruha szabás varás című fantasztikus könyvét. Ebben találtam egy nyári ruha szabásmintát 5-6 éves kislányoknak. A barátnőm kislánya pont ebben az életkorban van. Nosza, vegyünk méretet és nézzük, mire megyünk mi hárman (a könyv, a varrógép és szerény személyem). Persze már megszokhattátok, hogy próbálom minél egyszerűbbre venni a figurát, ezért a minta megrajzolása és felnagyítása egyből az anyag hátára történt, szabókréta helyett valami ceruzafélével próbálkoztam. A barátnőm megkötős verziót rendelt, hogy ne csak egy nyárra legyen jó. A megkötős részt ferdepánttal oldottam meg. Hát az valami zseniális egy találmány! Külön ódákat tudnék róla zengeni! Akármerre kanyarintom, követi az anyagot. Egyszer majd megtanulom, hogyan kell saját anyagből ferdepántot készíteni, az lesz ám a jó móka (meglehetősen bonyolultnak tűnik). Itt a végeredmény!


Fázisfotókat most sem készítettem. Bocsánat! Majd megjavulok és rendes kreatív blogger leszek egyszer, ígérem-fogadom! Addig is ezzel kell beérnetek:).

2012. június 25., hétfő

Pipacsos kép

 Még régebben áradoztam arról, hogy mennyire szeretek üvegfestékkel dolgozni. A következő kép szolgáljon bizonyítékul arra, mennyire.
 

Ezt a pipacsos képet még a Törpe születése előtt festettem nagy műgonddal. A fotó nem adja vissza, de ezt A3-as méretben képzeljétek el. Jó pár órám ráment, de az eredmény azóta is szemet gyönyörködtető, ugye?

2012. június 23., szombat

Tudálékos macskusz, a zoknilény


Nagyon szeretem a csíkos zoknikat. Rengeteg van belőlük. Az egyik szülinapomra csak zoknit kaptam a Férjtől, vagy két tucatot. Aki engem ismer, az tudja, hogy ezzel nagyobb örömet szerzett volna, mint valami selyemneglizsével. Ez azért lehet, hogy kicsit túlzás, de maradjunk annyiban, hogy megvan mindenkinek a maga bogara.

Persze az idő vasfoga felettük is elszállt, és jó pár zoknim lapul a fiókban lyukasan. Valamiért nem volt kedvem kidobni őket, egy ideig lehet foltozni, de sokszor úgy érzem, nem éri meg a fáradtságot (persze a Férj fekete-szükre egyenzoknijaitól gondolkodás nélkül megválok). Ilyenkor rögtön elkezd kattogni az agyam, hogyan tudnám újrahasznosítani ezeket a régi darabokat. Még februárban sikerült ehhez beszereznem Daniel (Nem vicc!) könyvét a zoknilényvarrás rejtelemeiről. Aztán beruháztam és vettem tömőgyapjút, online, webáruházban. Itt felhívnám minden kedves zoknitömésre vágyakozó figyelmét, hogy 1 kg gyapjú az körülbelül egy fél birkányi mennyiség. És ehhez nem fűznék most többet hozzá.
Jöjjön inkább az első zoknilény, a tudálékos macska, aki olyannyira macskaalakú, hogy még egy 15 hónapos is rögtön rávágta, hogy cica.


Még valami! Valaki elárulhatná, hogyan lehet gyorsan szép (itt mind a gyors, mind pedig a szép fontos kritérium lenne) képeket készíteni és feltölteni a blogba. Nagyon megörvendeztetnétek ezzel!

2012. június 22., péntek

Kalapom pom pom

Szóval az úgy volt, hogy már gimnazista korom óta szerettem volna egy varrógépet. Nagyon, de nagyon. De valamiért mindig lebeszéltem magamat róla olyan indokokkal, hogy felesleges és sosem lesz időm arra, hogy varrogassak. Meg hát nem is tudok és egyébként is olyan jókat lehet akár turizni is. A vágy persze az alkotás iránt mindig ott volt bennem, az utóbbi időben (a kis törpénk megjelenése óta különösen) pedig nagyon megszaporodtak a varrogatással kapcsolatos ötleteim. Ezért aztán amikor már az ötödik, hatodik, hetedik ilyen projektet is megálmodtam, elhatároztam, hogy beszerzek egy használt gépet, régit, megbízhatót, valami kezdőnek valót. Ki is választottam és alig vártam, hogy végre kipróbálhassam itthon. Az első ilyen ötletem egy kis nyári sapka volt a törpének. Íme az eredmény:



Báli ruhát, télikabátot, nadrágot valószínüleg sosem fogok rajta megvarrni, időm sem lesz több mint most, de annyira jó érzés esténként leülni és egy kicsit valamit ügyeskedni.Teljesen feltölt, ahogy a szép anyagokat nézegetem, szabom és összevarrom. Végülis ezért van az embernek hobbija, nem?

2011. október 20., csütörtök

Hamarosan

Hát igen, az utóbbi hónapokban rendesen eltűntem, mint szürke szamár a ködben vagy mint a pilótakeksz az ovis kezében. Ennek oka a körülöttem mászó 7 hónapos kicsi manó, aki miatt hosszabb alkotói szünetre kényszerültem. Némi kreativitásra azért vele is szükségem van és ahogy látom ez csak egyre inkább igy lesz. Szóval a lényeg, hogy vagyok, jövök, leszek, új ötletekkel, projektekkel sok sok kreativitással.
Lesz sok szó a textilekről, kevesebb a kézimunkáról egy kicsi az üvegfestésről. Lehet, hogy olykor majd más tollaival is ékeskedem. Mindezt pedig hosszú i betű nélkül, mert olyan nincs a laptopomon a nagygépet meg nem kapcsolom be:)
Szóval hamarosan...
Addig is puszi mindenkinek és tartsatok velem!

2011. január 25., kedd

Konyhai üzenő

Karácsonykor mindig szeretek valami apróságot készíteni a barátnőimnek. Ilyentájt általában egy kisebb manufaktúrára hasonlít az ebédlőasztal, mivel a csajszik "sorozatgyártott, egyenajándékot" kapnak. Mentségemre szolgáljon, hogy csak az alapötlet ugyanaz, mindig próbálom személyre szabni az alkotásokat.

Az idei projekt a konyhai üzenőtábla volt, melyet szerintem minden kezdő és haladó háziasszony nagy örömmel fogad. Összesen öt ilyen táblácska készült, ebből már csak kettőt tudok csak megmutatni, a többi már gazdára lelt.



Kellékek:
- fa, üzenőtábla hobbiboltból
- csiszolópapír
- akrilfesték: fekete és barna
- hobbiragasztó
- scrapbookpapír
- scrapbookzsineg
- valamilyen díszítés
(matrica a legjobb)
- olló, vonalzó
- kréta

Készítése:
1. Fontos, hogy mielőtt gyermeki örömmel nekiesünk a pingálásnak, alaposan nézzük át a táblácskákat. Ahol szálkát látunk vagy ahol kicsit egyenletlen, szépen óvatosan csiszoljuk le egyszerű csiszoló- vagy dörzspapírral. Általában ezt a műveletet nehezen viselem, rögtön neki szeretnék esni a festéssel, de tényleg fontos a csiszolás, hogy mindenhol egyenletes felületre vihessük majd fel a festéket.

2. A festékek közül akrilfestéket használtam. A táblát feketére, a hátát barnára festettem. Még öt ilyen tábla esetén is bőven elég a legkisebb kiszerelésű akrilfesték! Én sajnos bedőltem a boltban és a legnagyobbat vettem meg. 1 napot azért hagyjuk száradni a táblákat.

3. A scrapbookpapír idei, pontosabban tavalyi nagy felfedezésem. Csodás mintákat találhatunk, bővebb a választék és talán kicsit elegánsabb is mint az egyszerű decoupage. Tehát, scrapbookpapírból vágjuk ki a tábla szegélyeit. Praktikus a papír hátán a táblát körberajzolni, így nagyon egyszerűen megvan a megfelelő méret. Hobbiragasztóval ragasszuk a táblára. Már csak a zsineg hiányzik és készen is vagyunk.

























Kíváncsi vagyok a csajszik visszajelzéseire, hogyan vált be nekik a tábla. Talán érdemes lett volna még magát a kész táblát (a papír részét legalábbis) valamivel lelakkozni. Remélem azért így is tartós lesz, de ez használat közben majd úgyis kiderül.