Tudálékos macskusz, a zoknilény

Nagyon szeretem a csíkos zoknikat. Rengeteg van belőlük. Az egyik szülinapomra csak zoknit kaptam a Férjtől, vagy két tucatot. Aki engem ismer, az tudja, hogy ezzel nagyobb örömet szerzett volna, mint valami selyemneglizsével. Ez azért lehet, hogy kicsit túlzás, de maradjunk annyiban, hogy megvan mindenkinek a maga bogara.

Persze az idő vasfoga felettük is elszállt, és jó pár zoknim lapul a fiókban lyukasan. Valamiért nem volt kedvem kidobni őket, egy ideig lehet foltozni, de sokszor úgy érzem, nem éri meg a fáradtságot (persze a Férj fekete-szükre egyenzoknijaitól gondolkodás nélkül megválok). Ilyenkor rögtön elkezd kattogni az agyam, hogyan tudnám újrahasznosítani ezeket a régi darabokat. Még februárban sikerült ehhez beszereznem Daniel (Nem vicc!) könyvét a zoknilényvarrás rejtelemeiről. Aztán beruháztam és vettem tömőgyapjút, online, webáruházban. Itt felhívnám minden kedves zoknitömésre vágyakozó figyelmét, hogy 1 kg gyapjú az körülbelül egy fél birkányi mennyiség. És ehhez nem fűznék most többet hozzá.
Jöjjön inkább az első zoknilény, a tudálékos macska, aki olyannyira macskaalakú, hogy még egy 15 hónapos is rögtön rávágta, hogy cica.

Még valami! Valaki elárulhatná, hogyan lehet gyorsan szép (itt mind a gyors, mind pedig a szép fontos kritérium lenne) képeket készíteni és feltölteni a blogba. Nagyon megörvendeztetnétek ezzel!