Backgammon tábla 5 perc alatt

Kevés olyan dolog van, amiért az utolsó vérig hajlandó vagyok megküzdeni, de ezek egyike letagadhatatlanul a minőségi idő, pontosabban a férjemmel töltött minőségi idő. A minőségi idő fogalmát Gary Chapman "Egymásra hangolva, öt szeretetnyelv a házasságban" című könyvében olvastam, melyet egyébként nagy szeretettel ajánlok mindenkinek.

De visszatérve a minőségi időre, egyik este az internetes játékok ellen kellett felvennem a kesztyűt. Merthogy micsoda szemtelenség online backgammont játszani, amikor nekem is az egyik kedvenc játékomról van szó.

A bökkenő csak az volt, hogy nem volt backgammon táblánk. Ez persze nem lehet akadály, gondoltam. A következő kihívó akkor is én leszek (Ez vajon a sárkányosodás útján az első lépcső?)! Szóval a feladat adott: Hogyan alkossunk 5 perc alatt működőképes backgammon táblát?



Szükséges kellékek:
- 1 db használaton kívüli irattartó mappa
- 2 db karton lap
- 1 db vastag filctoll
- vonalzó
- 2 db dobókocka (vegyünk ki valamelyik másik otthon lévő társasjátékból)
- bábuk (ha más nincs, mondjuk 15-15 db színes gomb, vagy babszem, stb)

Elkészítése:
Mivel ez alkalommal a gyorsaságra utaztam, két A/4-es kartonon helyeztem el a táblát. A backgammon játékhoz a lapok rövidebb oldalán kell 6-6 db egyenlőszárú háromszöget elhelyeznünk. Osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy egy olyan sablont kell készítenem, ahol a háromszög alapja 3,5 cm, a szárai pedig 12,5 cm hosszúak. Ezt ha összeadjuk, akkor ugye még maradna hely a lapon, de a sablon vastag filccel való átrajzolása miatt kellett egy kis ráhagyással számolnom.
Eztán már csak egy gyors színezés maradt és indulhatott is a játék.

Nem mondom, hogy életem legszebb kivitelű alkotása lett, de kétségkívül a leggyorsabb. Nem beszélve arról, hogy azóta is rendszeresen előkerül az 5 perc alatt készített játéktábla.

Ti milyen táblás játékokat játszotok?

Tárolás 1 - fülémbevalók

Vannak olyan reggelek, amikor egyszerűen semmi sem jön össze. Mérgezett egérként fel alá rohangálunk a lakásban különböző holmik után kutatva, közben háromszor hasra esünk az előző nap lustaságból el nem rakott porszívóban, felborítjuk a madáreleséget, ami 2 méter sugarú körben egyenletesen szétterül a konyhakövön és azon kapjuk magunkat a lakásból kilépve, hogy elfelejtettük felvenni a szemüvegünket. Ismerős a probléma?

Egy ilyen kapkodós reggelen semmi sem segít jobban, mint néhány fix pont a lakásban. Az egyik ilyen fixpont számomra egy lerakóasztal, hirdetőtáblával felette. Erre az asztalra kerülnek minden este a telefonok, pénztárcák, intéznivalók, forgalmi stb. Mióta igyekszünk minden fontos holmit itt gyűjteni, jóval kevesebbszer játsszuk el a "Hol van a ...?" című interaktív kétszemélyes társasjátékot, melynek eddigi rekordja egy 40 perces bérletkereső akció volt. Egy szó, mint száz, a rend a lelke mindennek. A következő sorozatban pedig néhány tippet, ötletet szeretnék adni tárolás és rendrakás témakörben.

Az első ezzel kapcsolatos bejegyzés egy kevésbé fontos területre irányul: az ékszereink, ezen belül a fülbevalók tárolására. Régebben egy kisebb dobozban összevissza hajigáltam őket, ami azért nem volt annyira klassz, mert sokszor teljesen összekavarodtak, összetekeredtek az egyes csingilingis részek és hosszú perceken keresztül kellett bogozni őket. Nagyon tetszett viszont, ahogy a karácsonyi vagy egyéb vásárokon egy táblán beszúrják a fülbevalókat. Átlátható, mutatós, rendes. Valami ilyesmit szerettem volna alkotni.

Hozzávalók:
- decoupage ragasztó és lakk vagy ragasztólakk
- egy natúr képkeret
- ecset
- színes karton és színben hozzáillő mintás szalvéta
- ecset
- egy kis darab megmaradt szúnyogháló



Készítése:
1. Tervezzük meg, hogyan helyezzük el a képkereten a mintát.
2. A képkeret felületére egyenletes rétegben vigyük fel a decoupage ragasztót vagy ragasztólakkot és erre helyezzük a szalvéta legfelső, színes rétegét. Ha egy kicsit megszikkadt, akkor ezt kenjük még át egy réteg lakkal vagy ragasztólakkal.
3. A képkeret üveg/ műanyag részére (ami a képet védené) nem lesz szükségünk. Ha kész (csontszáraz) a képkeretünk, háttérnek helyezzük el a hátlapra megfelelő méretre vágott kartont és ezen feszesen igazgassuk el a szúnyogháló-maradékot. Illesszük rá a keretet és biggyesszük rá a függőinket.



Tippek:
A decoupage minta kiválasztásakor fontos figyelembe vennünk, hogy ha a szalvétán fehér részek is vannak, akkor ott a kész tárgyon a tárgy alapszíne átüthet. Mire gondolok itt pontosan? Például a fenti keretnél követtem ezt a hibát, hogy a natúr fa keretre tettem ilyen mintát, melynek tehát néhány ponton a fehér részei száradás után faszínűekké váltak. Ezen segíthet, ha előzetesen megfelelő festékkel lealapozzuk a kiszemelt tárgyat.

Ti hol tároljátok az apró csecsebecséket?

Fényfüzérek, egy kreatív nap termései

Általában félévente, de karácsony előtt biztosan eljön az a pont, hogy egy teljes egész napot alkotásra szánok. Ehhez a megfelelő társaságot pedig kedves barátnőm, Picur szolgáltatja. Reggeltől estig megy a trécselés (ilyen lehetett a kukoricatörés régen) és közben meg fantasztikus művek kerülnek ki a kezünk alól. A múlt hétvége is így telt. Bizonyítékul pedig, hogy nem vagyok elfogult és a nap termései tényleg zseniálisak lettek, szolgáljon a következő képes leírás.

Fényfüzéreket alkottunk. Ezekre a mesés hangulatfényekre németországi tartózkodásom során figyeltem fel. Ott ugyanis az összes kollégiumi (lány)szobának alapvető kelléke volt a különböző színű és mintájú, karácsonyfaégőből barkácsolt hangulatvilágítás. Nagyon hamar kész van és ajándéknak is tökéletes!


Hozzávalók:

- színes, mintás pergamenpapír
- (esetleg) rizspapír
- olló
- ceruza
- sablon (itt)
- karácsonyi izzósor (elég egy 20 db-os bőven)
- cellux (Nagymamám szerint pénzragasztó)

Készítése:

Az elkészítés szinte gyerekjáték! A pergamenpapírokra a mellékelt sablon szerint felrajzoljuk a lámpácskákat. Ha ügyesen forgatjuk a mellékelt mintát, egy A/4-es oldalra 5 db ernyő fér (nekem több sehogy sem jött ki). A kivágott ernyőkre kedvünkre rajzolhatunk vagy bevonhatjuk rizspapírral. A sablonon jelölt részeket bevágjuk, majd összeillesztjük úgy, hogy az izzót közrefogjuk és a ragasztóval rögzítjük.

A rizspapiros verzió kicsit macerás: Én egyszerűen a pergamenpapírhoz fogtam és az összeragasztásnál ügyeltem arra, hogy a rizspapírt a pergamenpapírra ragasszam. Gondolkodom még, mivel lehetne ezt kiváltani. Esetleg a rizspapírt valamilyen műanyag anyagra lenne érdemes decoupage technikával rögzíteni és ebből lehetne kivágni az ernyőket, de ezt még kikísérletezem...

Szerencsére a nagyobb hobbiboltokban már lehet mintás pergamen-papírt kapni, így aki nem szeretne az ernyők dekorálásával hosszasan vesződni, választhat kedvére a hobbiboltok kínálatából. Két három összeillő szín vagy minta kombinálásával tetszetős lesz a végeredmény. Meg is mutatom Picur alkotását:




Aki több inspirációra vágyik Lichterkette-ügyben, ne csüggedjen, mert tervben van még pár érdekesebb változat, de addig is ajánlom a www.creadoo.com német hobbioldalt. Rengeteg verziót találtok itt fenn!



Akkor mára a kész, kivilágított fényfüzér képével búcsúznék, ami végleges lakóhelyét kedvenc szobanövényünkön, "Z" levelein találta meg.

Jobb későn, mint soha!

Adventi koszorú témájában egyértelműen a fenti cím lehetne az idei mottón. Az alapanyaghiányt (zöld ágak) egy szombat délelőtt megoldottuk (apósomék kertjéből), de újabb problémákkal kellett szembenéznem, mivel a tavaly félretett díszítő elemek (termések) a pincében bepenészedtek. És még az is kiderült, hogy a ragasztópisztolyunk is elromlott. Mit tehet az ember ilyenkor? Pláne, ha már nagy lelkesen szétteregettük a fenyőágakat a konyha közepén!
Egyszerűen csak nézzünk körül, mi van otthon! Ezt sokszor fogjátok tőlem hallani, mivel szeretem újrahasznosítani a régi dolgokat. Emellett meg szerintem sokszor az egyszerűbb még mutatósabb is.

Szóval, mit tudunk a háztartásból felhasználni?

1. Találtam néhány régi szalagot a varródobozban. Ezek valamely korábbi karácsonyról maradtak meg. Kicsit viharvertnek tűntek, ezért egy konyharuhán keresztül óvatosan, alacsony fokozaton átvasaltam őket. Sajnos csak három ilyen bordó szalag volt, de sebaj.

2. Mézeskalács: Ha már lesütöttük és van olyan szerencsénk, hogy csillag vagy valamilyen karácsonyi formájú szaggatóval szaggattuk ki, nyert ügyünk van. Egy kis raffiával feldíszítve csodásan néznek ki.

3. Narancshéj: egy-két narancsot szép vékonyra felszeletelünk és 200 fokon a sütőrácson kiszárítjuk őket (fontos, hogy még fog kelleni nekik egy nap, mire nem lesz ragadós és teljesen megszárad). Javaslom, hogy a rács alá tegyünk egy tepsit, esetleg sütőpapírral bélelve, ha nem akarunk egész este sütőt pucolni.

4. A karácsonyfadíszek között sajnos nem nagyon találtam használhatót, csak egy pár gallyból font csillagot.

5. Mivel ezek még mindig kevésnek tűntek a koszorúhoz, a nappali asztalán pihenő pot-pourri-ra vetettem magam. Ezt még egy 100 Ft-os vagy -ahogy mostanában hívják inkább- 1 eurós boltban vettem. Az illata már rég kiment (különböző illóolajakat szoktam rá cseppenteni), de érdekes formájú termések vannak benne. Ebből halásztam pár szebb, érdekesebb darabot.

A koszorú készítése a tavalyihoz hasonlóan történt, egyedül annyi különbséggel, hogy a díszeket összevarrtam és úgy rögzítettem a koszorúra. Már csak a gyertyákat kellett beszereznem! Íme az eredmény:




Természetesen az ajtódísz sem maradhatott ki. Ugyanabból a zöld ágból készítettem az alapot, mint az adventi koszorúnál. Itt sajnos nem volt koszorúalapom, viszont elég sok ág maradt, ezért ebből bőven tudtam "fonni" egy alapot a korábban már részletezett technikával. A díszítés kicsit szegényesebb lett, nem is voltam vele nagyon megelégedve. Akárhogy helyezgettem rajta a díszeket, valami mindig hiányzott. Ekkor szereltem fel rá az egyik karácsonyfadíszt és valahogy mintha az egész egyensúlyba került volna. Ez most lehet, hogy nagyzolón hangzik, de ekkor éreztem úgy, hogy na kész van. Így néz ki:



Már csak pár nap karácsonyig, de végül is mégiscsak sikerült saját koszorút és ajtódíszt kreálnom. Egy azért biztos: jövőre szemfülesebb leszek és már előre beírom a naptárba, hogy ne felejtsek el idejében gondoskodni megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagról gondoskodni!

Le vagyok maradva!

Mégpedig alaposan! És itt elsősorban most az adventi koszorú készítésére gondolok. Az adventi koszorút illetve a karácsonyi ajtódíszt általában az utolsó percben, advent első vasárnapját megelőző szombaton szoktam összedobni. Persze lehet a virágosoknál is venni bőven, de sokkal jobban szeretem magam kitalálni és összeállítani ezeket a karácsonyig asztalunkat (illetve ajtónkat) szépítő díszeket. Meg aztán a virágosoknál kapható változatok sokszor giccsesek vagy éppen nagyon szegényesek. És itt most elnézést kérek a tehetséges virágkötőktől, rájuk ez természetesen nem vonatkozik, de az átlag kínálat nekem sokszor nagyon műnek tűnik. Akkor tetszik a koszorú, ha a természetes anyagok dominálnak rajta és nem sajnálják róla az anyagot. De ez persze ízlés kérdése.

Az idei lemaradás oka pedig egyértelműen az anyaghiány. Ezen az idei ominózus szombaton ugyanis azzal ébresztett a párom, hogy van egy meglepetése a konyhában. Előttem félálomban egy finom rántotta és egy jó tejeskávé kombinációja jelent meg, és alaposan elámultam, amikor a konyhába kitámolyogva megláttam, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó. A havazás látványnak fantasztikus, de sajnos az erdei sétával összekötött adventi anyagbeszerzést alaposan keresztülhúzta, hiszen ebben az időben térdig merültünk volna a sárban.

Lelki szemeim előtt megjelent az a kép, hogy a társasházunk kertjébe lelopózva szerzek fenyőágakat. Ezen aztán jól elszórakoztam magamban és gyorsan el is vetettem az ötletet. Ezért aztán most a tavalyi példányokat mutatnám be.

Alapanyagok:
- koszorúalap
- örökzöldágak vegyesen
- gyertyák + alap, amibe be lehet tűzni a gyertyát
- raffia
- szép termések: pl. csipkebogyó, esetleg fahéj vagy csillagánizs
- házilag szárított narancs- vagy citromkarika
- valamilyen erős (lehetőleg zöld) fonál
- ragasztópisztoly
- szalag a masnihoz

A fenti listáról a ragasztópisztoly ezért egy átlag háztartásban talán nem fellelhető, de érdemes elgondolkozni rajta, mert bármilyen kreatívkodás során nagyon jól jön, és pár 1000 Ft-ért egy nagyobb barkácsáruházban gond nélkül be lehet szerezni.


A koszorú:




Készítése:
A sima szalmaalaphoz az erős fonállal fokozatosan körkörösen rögzítem az örökzöldágakat. Lehet, hogy kicsit barbárul hangzik, de jobb híján tavaly az egyik régi zöld hímzőfonalat kaptam elő erre a célra. Az ágakat nem kell teljes végéig a koszorúhoz kötni, ha a vége kicsit túllóg, az még jó is, mert alatta takarja a cérnát(remélem látjátok a képen, mire gondolok). Így kész is a zöld alapom, mely a többféle ág miatt már önmagában nagyon jól fest. Ekkor tűzöm be a gyertyákat mellettük a négy masnival. Na most már csak a csicsázás része van: a terméseket a ragasztópisztollyal a koszorúhoz rögzítem. A fahéjrudakra köthetünk egy kis darab raffiából masnit.

És az ajtódísz:



Készítése:
Ez egy jóval visszafogottabb példány, melyen visszaköszönnek a koszorú színei. Ez jól hangzik nagyon, de lényegében arról van szó, hogy a maradék anyagokat hasznosítottam. Az alapot itt egy hosszú borostyánág adta, ami azért nagyon klassz, mert ha kétszer-háromszor áttekerem, magától is van egy szép tartása. Az egyik oldalra kerül még némi zöld a másikra egy nagy raffiamasni és ragasztópisztollyal összeillesztett narancskarikák. Tetejére a maradék szalagból masnit varázsolok és már kész is.





Idén azért lehet, hogy a fentiek ellenére virágosnál veszem a koszorút. De nem is a dísz meg a pompa a lényeg, hanem amire emlékeztet. És ahogy az ünnepi hangulat szépen bekúszik az otthonunkba, lélekben is ráhangolódunk a közelgő ünnepekre.

Szép adventi várakozást mindenkinek!

Kati és Kata

Van két nagyon kedves barátnőm, a címből sejthetitek már a nevüket: Kati és Kata. Együtt járunk kedden és csütörtökön angolra. Idén történetesen pont egy csütörtökre esett Katalin nap, és hát gondolhatjátok, hogy köszöntés nélkül telt el. És persze csak akkor kapcsoltam mulasztásomról, amikor este felhívott Anyukám, hogy ugye nem felejtettem el felköszönteni a Nagymamát (szintén egy Katalin), mert akkor még most gyorsan megtehetem. Hát ekkor eszméltem, hogy a másik két Katalin is kimaradt a szórásból. De sebaj, ma pótolom!

Ugye ez egy névnap, szóval semmi extrát nem akartam készíteni. Csoki snassz, könyv nem is tudom, meg aztán túlzásba se akartam esni. Ilyenkor a legjobb egy egyszerű, saját kézzel készített csecsebecse, ami minden barátnőt elkápráztat (legalábbis nagyon remélem).

Ötlet után kutatva előkaptam kincsesdobozomat: ebben gyűjtök minden apróságot, amiből ékszert lehet készíteni. Bár szegény elég kifogyóban van (Kata fülbevalójához már nem is találtam megfelelő színű kapcsot), a ládika ezúttal sem hagyott cserben.

De az eredményről győződjetek meg Ti.

Kati nyaklánca:


Készítése: Volt egy bizsu nyakláncom, ami igazából egyszer sem volt rajtam. Szóval ezt nem volt nehéz feláldoznom és még újra is hasznosítok:) A kapcsánál sikerült szétbontanom a láncot és lecsupaszítanom. Így készen is állt a tökéletes alap. Ezután már csak a színben, formában összeválogatott gyöngyöket simán rácsomóztam az alapra, majd visszaoperáltam a kapcsot (talán ez volt a legnehezebb része a feladatnak).

Kata fülbevalója:


Készítése: Ez sem egy nagy ördöngösség. Kell hozzá egy szép fülbevalóalap, némi drót, gyöngy és férjünk fogókészletének egy kisebb példánya. Az egyszerűség kedvéért én mindig egy hurkot csinálok és arra fűzöm fel tetszés szerint a gyöngyöket, majd stopperrel lezárom.

Na indulok is, remélem tetszeni fog Katinak és Katának a meglepi!

Ajánló - egy klassz honlap 1.

Ma reggel az az ötletem támadt, hogy a közelgő csemete szobájába mindenképpen szeretném becsempészni a Noé bárkája motívumot. Még nem tudom pontosan, hogy milyen formában fogom ezt megvalósítani, de több szempontból is jó lenne: szép színes, meg lehet róla tanulni az állatokat és még történet is kapcsolódik hozzá. Azt hiszem a takaró vagy a falvédő lenne a legjobb megoldás, hiszen akkor egy nagy, színes, puha felületet kapunk. Ezt szeretik a gyerekek, nem?

Szóval már számítógépet is ragadtam volna, hogy ihletet merítsek a világhálón, amikor eszembe jutott, hogy régen küldtem egy képeslapot, amin Noé bárkája volt sok kedves állattal (szegény Noét persze megint lehagyták). A képeslap címzettje akkori barátom volt, aki időközben férjjé avanzsált, így könnyen előkereshettem (mármint a képeslapot). A képeslapot Linda Edwards alkotta, honlapja: www.lindaedwards.co.uk

A hölgy Afrikában született, Angliában nőtt fel, sok gyerekkönyvet illusztrált, és azt kell mondjam, nagyon kis kedves motívumai vannak. Szóval érdemes rákattanni, ihletet meríteni.

A falvédőre/takaróra nézve pedig várom az ötleteket!

Mert mindenki lehet kreativ, avagy miért szeretem az üvegfesést

Első bejegyzés gyanánt az egyik kedvenc technikámat szeretném bemutatni: ez pedig nem más, mint az üvegfestés. Egyszerű, gyors és fantasztikus a színhatása, ahogyan az üvegen elfolyva a festék, a felvitt anyag vastagságától függően különböző árnyalatokat ad. De ennél jóval prózaibb az indoka annak, amiért annyira szeretem ezt a technikát.

Egy hihetetlen kreatív és tehetséges rajzos testvér mellett mindig azt gondoltam, hogy én bizony nem tudok rajzolni vagy ha mégis, az biztos, hogy nagyon esetlen lesz. Ennek következményeképpen fényévenként egyszer ragadtam ceruzát vagy ecsetet. Visszagondolva rendkívül viccesen hangzik, de legtöbbször tesóm húzott ki a csávából, mert hát kedves és roppant jószívű rajztanárnőm mindig megengedte, hogy otthon "fejezzem be a művemet". Jóhiszeműségét mi sem bizonyította jobban, hogy a rajzok értékelésekor többször megjegyezte, hogy megdöbbentő, hogy mennyivel jobban tudok otthon, a saját környezetemben alkotni.

De hogyan kapcsolódik mindez az üvegfestéshez? Nagyon szorosan! Hiszen a technika legjobb része véleményem szerint (bármennyire ostobán is hangzik), hogy az üveg áttetsző. Így kiküszöbölhető "az én nem tudok rajzolni kérdéskör", hiszen akármilyen képet, rajzot az üveglap alá téve a kontúrfesték segítségével egyszerűen átrajzolhatunk az üvegre. Csalás!- mondhatnánk szigorúan, de így a magukat kevésbé kreatívnak tartók vagy szerény kezdők is átélhetik az alkotás örömét.

A kérdés már csak az, hogy hol találunk olyan képeket, amiket könnyű átrajzolnunk?
Jó barátunk, az internet segítségét hívva, a következő felfedezésre jutottam: Amatőr üvegfestőként dolgozhatunk a Tiffany technika mintáival! Keressünk például a "Tiffany technika" kulcsszóra, de még jobban járunk, ha a nemzetközi honlapokat is bevonjuk az angol nyelv segítségével. Javaslom a "stained glass patterns" vagy a "stained glass free patterns" szavakat. De egy nagyon klassz link is, ahonnan én is garázdálkodtam: http://free-stainedglasspatterns.com/
(Legközelebb, ígérem, már konkrét képet is mutatok tapasztalatokkal!)

Igaz, hogy a Tiffany technika egy kicsit más történet, de sokkal nagyobb és szebb az interneten fellelhető ingyenes minták, sablonok választéka, mintha egyszerűen az üvegfestés kulcsszóra googliznánk. Az pedig, hogy az adott sablont nem a Tiffany technikára, hanem mezei üvegfestésre használjuk, a kutyát sem érdekel majd, ha utána büszkén dicsekedhetünk a szomszéd néninek alkotásunkkal.

Ti milyen sablonokkal dolgoztok?

Első bejegyzés

Ezen az oldalon fogom gyűjteni kreatív ötleteimet.
Ha tetszik tartsatok velem!